Hollywoodban japán mintára westernt forgattak 1960-ban. A Hét Szamuráj újragondolásaként született meg minden idők egyik legjobb
westernje, a Hét Mesterlövész. Igaz, szerintem a japán eredetiéhez nem ér fel,
ám John Sturgesnek mégis sikerült a mozit úgy átformálnia vadnyugati
környezetbe, hogy az eredeti történet mit sem veszített értékéből, hisz ne
feledjük, még maga Akira Kurosawa is elismerte a filmet. Ha nem is a
legfontosabb és legjelentősebb darab a műfajon belül, messze az egyik
legszórakoztatóbb.
A történetvezetés nagyvonalakban az
eredetiét, a Hét Szamurájét követi; Évről évre visszajár fosztogatni egy
mexikói faluba Calvera és bandája, a lakóknak mindig csak épp annyi ételt
hagyva, hogy éhen ne haljanak. A falu férfijai megelégelik az állandó
kizsákmányolást, ám fegyverek híján, megmaradt értékeiket összedobva
zsoldosokat bérelnek fel, szülőföldjük megvédésére. Igaz, a fizetség inkább
csak jelképes, hét bátor mesterlövészt mégiscsak sikerül összeverbuválniuk. A
több mint harminc lovas rabló ellen, a falubeliekkel kiegészülve veszi fel a
harcot a hét cowboy.
Yul Brynner szeretett dicsekedni azzal, hogy a film
megfilmesítése, csak miatta jöhetett létre, ám ez nem teljesen igaz. Lou
Morheim producer segítségével, megvásárolták a hét szamuráj újrafilmesítésének
jogait, ám a sztori első verziója túlságosan ragaszkodott Kurosawa
szamurájainak történetéhez, így William Roberts forgatókönyvíróval átíratták a
művet, mígnem az elnyerte végső formáját. Az aktorokat még a közelgő
színészsztrájk előtt begyűjtötték. Az egyetlen gondot Steve McQueen
jelentette, akit szerződés kötött egy TV sorozathoz, ám ő egy szándékos
autóbalesetnek köszönhetően kiíratta magát orvosával, a Hét Mesterlövészt pedig
betegszabadsága idején forgatta le. Innentől kezdve pedig az ő és Yul Brynner
közötti konfliktus (az akkoriban feltörekvő McQueen mindig valami meg nem
beszélt dolog csinált a háttérben ellopva a jelenetet Brynnertől) sem
gátolhatta meg, hogy a film elkészülhessen.
A másik akadály, ami a mozi készítésekor
felmerült, az a mexikói kormány volt, mivel megelégelték, hogy népüket, minden
hasonló alkotásban koszos parasztokként ábrázolták. Ezért van, hogy a filmben a
harc végeztével is patyolat tiszta ruhában láthatjuk őket.
A Hét Mesterlövész az egyik utolsó darabja a klasszikus,
régi vágású westerneknek, ugyanakkor az új idők spagetti westernjének a jelei
is megmutatkoznak rajta. A magány effajta ábrázolását azelőtt nem láthattuk a
zsáner egyik darabjában sem. A dialógusok meglehet sablonosnak hatnak ma, ám
akkoriban még egyáltalán nem számítottak annak. Amúgy meg szerintem, egy
western hasonló stílust és nyelvezetet is igényel.
Ugyan bemutatásakor megbukott Amerikában, a nézők Európa szerte
imádták. Azóta a második legtöbbet játszott filmé nőtte ki magát az amerikai TV
csatornákon, ahogy hazánkban is előszeretettel adják a kereskedelmi csatornák,
aminek mi nagyon örülünk, főleg, hogy ebben az esetben a magyar szinkron is
kivételesen jól sikerült.
A legtöbb amerikai remake színvonala sajnos gyengébb
eredetijénél. Az eset itt is hasonló, hisz a mozi nem tudta megőrizni Kurosawa
filmjének az atmoszféráját, ám sok tekintetben mégis jobban teljesített. Az
amerikai változat sokkal inkább megy rá a szórakoztatásra, japán elődjével
szemben.
A mozi nem ér fel sok műfajbeli klasszikus (C’era una volta
il West) nagyságához, ám ha valaki egy laza és könnyed westernre vágyik, a Hét
Mesterlövész a legjobb választás.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése