A The Long Halloween után nézzük mit tartogathat nekünk a ’89-es
Serious House on Serious Earth (Komoly talajon komoly ház) alcímen is futó képregény, mely talán minden
idők legsötétebb és leggroteszkebb Batman eposzát tárja elénk.
A sztori szerint Joker és a többi páciens átveszi az uralmat
az Arkham felett, túszul ejtve az alkalmazottakat. Így az álarcos igazságtevő
kénytelen bemenni a rengeteg – nagyrészt ő általa oda juttatott –
kényszerzubbonyos közé rendet rakni. Ám a denevérember nem is sejti, hogy az
elmegyógyintézet, labirintusra emlékeztető falain belül, résztvevőjévé válik a gonosztevők beteges
játékainak...
Az alapvetően két szálon futó cselekmény egyik legnagyobb
érdekessége, hogy Batman ősellenségei ezúttal nem a megszokott formájukban
mutatkoznak meg. Sokuk betegségét pszichológiai síkon keresztül is
megismerhetjük. Nagyon jó példa erre Harvey Dent, alias Kétarc kezelésének bemutatása, aki ezúttal nem egy elegáns bűnözőként jelenik meg. A képregényben egy megtört személyiségként láthatjuk viszont, aki decidophobiájának hála még azt sem képes eldönteni, hogy kimenjen-e a budira, avagy sem.
Érdekesség, hogy ez volt a kedvenc képregénye az impulzív pszichopatát oly zseniálisan megformáló Heath Ledger-nek. Nem is csoda, hiszen már a képregény panelei is épp oly kaotikusak, mint Joker elméje maga.
De mint már azt említettem, a történet két szálon fut; A
Sötét Lovag túráját Amadeus Arkham 1900-as évek első felében játszodó
élettörténete töri meg olykor-olykor, ahol betekintést nyerhetünk a folyamatba,
hogyan vált az elhivatott pszichiáter az intézmény alapítójaként, annak
kezeltjévé.
Remek ötlet volt Grant Morrison-tól a helyszínt a hírhedt
Arkham elmegyógyintézet falain belülre helyezni, hiszen Batman karaktere mindig
jó alapot nyújt a készítőknek a különböző pszichózisok bemutatására. Az egész
mű alatt érezteti az olvasóval, hogy a denevérember tökéletesen passzol a többi
beteg mellé, nem lóg ki közülük. Ahogy Batman is fogalmaz;
„Attól tartok, hogy amikor bemegyek az épületbe, és
becsukódik mögöttem az ajtó, az olyan lesz, mintha hazatérnék.”
Ám Morrison pusztán csak az őrület magvait ülteti el a
zseniális alapötletével és történetével. A tébolyt Dave KcKean képei emelik igazán
mesteri szintre. A bizarr és szürreális festményei egyszerre válnak a mű idegtépően csendes ám annál
beszédesebb elemeivé. Batman javarészt csak egy kísérteties sziluettként tűnik
fel a különböző rajzokon, kiemelkedve ezzel a többi szereplő közül, Bruce
Wayne-nel pedig nem találkozhat az olvasó. A kötet másik kiemelten ábrázolt figurája természetesen Joker, akinek elfolyó arca, mintha csak a víz
felszínén visszaverődő tükörkép volna.
Az Arkham Asylum bizony nem a megszokott szuperhős történet.
Mindenidők egyik legnépszerűbb Batman kötete sokkal inkább sorolható a
pszichothriller műfajába, mely sötétebb és súlyosabb, mint azelőtt bármikor.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése