A Tomb Raider szériát úgy gondolom senkinek nem kell bemutatni. A TPS játékok királynője, Lara Croft, először 1996-ban robbant be a köztudatba, és formálta át a kor trendjeit. A sorozat sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az idén megjelent epizód a kilencedik a sorban. Igaz, nálam már a negyedik résznél (The Last Revelation) elfáradt, bár el kell ismernem azt még kimondottan élveztem. A gond csak az volt, hogy hiába az egyre lengébb öltözet és Lara egyre csak növekvő mellei, a sorozat kezdte ismételni önmagát, aminek hála kifulladni látszott a Tomb Raider széria.
Ugyan a legutóbbi, Underworld alcímre hallgató epizód még egész jó visszhangot kapott, ám a fejlesztők is érezték, hogy valami egészen újat kell alkotniuk a következő résszel, hogy megmenthessék hőn szeretett hősnőjüket. Ahogy a Daniel Craig-féle James Bond karaktere, háttere, illetve gyakorlatilag mindene a jelenlegi trendek igényeinek formálódott át (de akár Christopher Nolan Sötét Lovag trilógiáját is megemlíthetnénk), úgy vett a Tomb Raider is egy teljesen új kanyart. Így a 2013-as Lara Croft fiatalabb (lévén előzménysztoriról beszélünk), ártatlanabb és törékenyebb lett. Jóval sebezhetőbb és sérülékenyebb, mint az előző részekben volt, valamint legalább annyi érzelmi próbatétel vár rá, mint fizikai.
Miután a 21 éves Lara Croft sikeresen lediplomázott, egy kutatócsoporttal és társaival a Yamatai királyság felkutatására indulnak. Ám útközben hajótörést szenved a csapat, és egy ismeretlen sziget partjainál kötnek ki. Lara a többiektől elszakadva kénytelen minden tudását bevetni, hogy túlélje a szigeten rá leselkedő veszélyeket...
A "Survivor Is Born" alcím egyébként nagyon találó lett, hiszen ahelyett, hogy különböző fejtörőket oldana meg, inkább az életben maradásért kell küzdenie. Persze az oly jellemző falmászás, ugrálgatás, vagy éppen akrobatika megmaradt, csak már közel sem ez a játék fő momentuma. Ahogy a címből adódó "sír rablás" is inkább csak mellékágként, egyfajta pluszként van jelen. A sztori egyébként jól megvan írva, bár sok meglepetést nem tartogat.
Az irányítás elképesztően jó lett. Egyszerű és hatékony. Mondjuk kellett is némi vérfrissítés (pl. fedezékrendszer), hiszen azelőtt egyik részben sem kapott ekkora szerepet maga a harc (ami a multiplayer funkcióban is totál jól működik). És akkor itt megemlíteném azt a bizonyos 18-as karikát a borítón, amit eleinte túlzásnak véltem, de ahogy haladtam előre a sztoriban be kellett látnom, hogy valóban a széria eddigi legbrutálisabb és legvéresebb darabjához van szerencsém (pl. kivégzések). A rengeteg QTE-nek (Quick Time Event) hála pedig nem lankadhat a figyelmünk egy percre sem, mert akármelyik bejátszást megszakíthatja egy váratlan esemény, amikor mindössze másodperceink vannak megnyomni a megfelelő gombot a túlélés érdekében.
Érdemes még megemlíteni az új karaktertuningot. Ezúttal minden gyilkosság, illetve végrehajtott küldetés után XP-t kapunk, majd miután szintet léptünk hősnőnkkel, magunk fejleszthetjük, a túlélés, vadászat illetve egyéb képességeinket. Ez számomra sokat lendített a már amúgy is remek összképen.
De ami igazán felejthetetlenné teszi a játékot, az a hangulat. A környezet, a karakterek és a pályák mind-mind ötletesek és változatosak remek atmoszférát adva az összképhez. Nem véletlen tehát a rajongói és kritikai siker, valamint a már gazdára talált több, mint 3,5 millió példány. Ezek után szinte biztos, hogy Lara 10. kalandját sem fogom kihagyni!
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése