Killswitch Engage - Alive Or Just Breathing (2002)

Vannak albumok, amik bár nagy kedvencek voltak régen, újra elővéve elcsodálkozik az ember, hogy "most komolyan ezt hallgattam?" Aztán vannak, amiket a nosztalgia szépít meg, ahogy azt már egy régebbi bejegyzésemben meg is írtam. És vannak azok, amiket régen is imádtál, és tudod, hogy ha ma lenne az első találkozásotok, akkor is ugyanúgy beleszeretnél. Hát a Killswitch Engage első anyaga nálam abszolút a harmadik csoportba tartozik. Nem hittem volna, hogy ma is ennyire be tud szippantani, de ahogy jó tíz évvel ezelőtt, úgy most is könnyedén sikerült neki. 

Egyébként nem vagyok a műfaj nagy rajongója. Kevés igazán kiemelkedő produktummal találkoztam eddig a metalcore berkein belül, de az Alive or Just Breathing egy örök kedvenc marad már, ez kétségtelen. Ezért is vártam az új korongjukat úgy, akár a messiást, hiszen ismét Jesse Leach tölti be a frontemberi posztot. Ám sajnos nem sikerült a csapatnak beváltania a hozzá fűzött reményeimet. Legújabb anyaguk, a Disarm The Descent nem lett több egy átlagos (de azért még mindig tökös) metalcore szösszenetnél. Ezért is vettem elő a zenekar korábbi klasszikusát.

Akárcsak a teljes korongot hallgatva, úgy már a nyitó Numbered Days-nél teljesen megadjuk magunkat a sebesen előre törtető tempóknak, a súlyos breakdown-oknak és a berobbanó, fülbemászó énektémáknak. Az ezt követő Self Revolution-t és Fixation on the Darkness-t hallgatva pedig csak reménykedünk, hogy a színvonal megmarad, majd a "himnuszukat", a My Last Serenade-t hallva ráébredünk, hogy bizony nem lőtte el összes puskaporát a zenekar. Az ezt követő dalok egytől egyig minden tekintetben hibátlanok, ahol a katarzis a címadó Just Barely Breathing-ben teljesedik ki igazán. Nem véletlen tehát, hogy az ezredforduló elején a KSE is egy lett azon kevés zenekaroknak, akik tejesen átformálták az akkori metal színteret. 

Howard Jones is egy remek énekes egyébként, de azt az erőt és lendületet, amit Jesse Leach nyújt az album minden dalában, egyszerűen képtelen volt a későbbiekben visszaadni. Megjegyezném, még magának Jesse-nek sem sikerült az új koronggal. Talán mégis csak egy egyszeri, megismételhetetlen remekmű az Alive or Just Breathing?

10/10