Az elképesztően termékeny Dean. R. Koontz egyike kedvenc kortárs íróimnak. Bár sokan Stephen King nevével szokták összekapcsolni, azért egészen más stílusban jeleskednek mindketten. Koontz sokkal inkább érzi otthon magát a thriller műfaján belül, bár olykor azért a horror felé is kikacsingat, ezzel szemben King-re pont az ellenkezője igaz. A pszicho-thriller mesterétől az egyik legnagyobb kedvencem a 2003-as Odd Thomas, mely egyébként egy kiváló széria nyitóepizódja. A könyv minden téren elért sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint a számos új rész (a legfrissebb idén érkezik Deeply Odd címmel) és a tény, hogy Hollywood lecsapott a megfilmesítési jogokra. A film egyébként várhatóan még ebben az évben napvilágot lát, melyben Anton Yelchin alakítja Odd-ot, Willem Dafoe Wyatt Porter-t, Addison Timlin pedig Stormy-t. Az egyetlen negatívum a hírrel kapcsolatban a rendező, Stephen Sommers neve, aki eddig nem sok maradandót tudott felmutatni filmes pályafutása során, ezért nem kis félsz van bennem egyik kedvenc karakteremet illetően.
Na de tértjünk vissza ehhez a zseniális könyvhöz, melynek középpontjában Odd áll, aki egy amerikai kisvárosban, Pico Mundo-ban éli hétköznapjait, ugyanakkor közel sem mindennapi életét. A húsz éves fiatalember ugyanis egy különleges képesség birtokában van; látja a világunkban rekedt holt lelkeket. De nem csak a halottak veszik körül őt, hanem rejtélyes árnyak - kiket ő Bodach-oknak nevez -, akik mindig egy közelgő tragédiát jósolnak meg. Ezekből pedig egyre több kezd kószálni Pico Mundo utcáin, ami csak egy dolgot jelenthet; valami szörnyűség van készülőben. Odd persze minden tőle telhetőt elkövet, hogy megakadályozza a közelgő mészárlást, ám az idő vészesen fogy...
Nos, Koontz-nak sikerült elérnie azt, amit sok író teljes életpályája alatt nem tud elérni, írt egy izgalmas, egyszerre megható és hátborzongató természetfeletti thrillert, amit gyakorlatilag lehetetlen letenni. Igaz, ezt ő már sokadszorra tette meg. Karakterei végig szerethetőek, ahogy azt már tőle megszokhattuk, a történet pedig végig bővelkedik csavarokban, ami még nekem is, tapasztalt Koontz olvasónak is nagy meglepetéseket okozott.
Nem állítom, hogy ez volna Koontz legjobb regénye, de kétségtelenül a legjobbak között van a helye. Sajnos a további részek már nem képesek tartani a Halottlátó által felállított színvonalat, de még így is olyan magasan van az a bizonyos léc, hogy azok is egytől egyik élvezetes regények, amiket csak ajánlani tudok mindenkinek, aki valami olvasnivalóra vágyna netán.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése