Nem is olyan rég már írtam egy rövid bejegyzést néhány posztapokaliptikus kedvencemről. De mivel ott csak filmekről írtam, most szeretnék megemlíteni néhány regényt is a témában. Az olyan remekek, mint Az utolsó ember Mary Shelley-től, vagy a Hozsánna néked, Leibowitz Wlater M. Miller-től, mellett Dimitry Gluvkhovsky Metro könyveit is mindenképp érdemes megemlítenünk. De ha valaki valami igazán frissre vágyna, biztos nem fog csalódni a hatalmas sikereket elérő Szabadulásban Justin Cronin-tól.
Stephen King is alkotott a témában a Végítélet című regényével, ha valaki egy ismertebb névre vágyna. Ahogy a nem is oly rég sajátos módon filmre vitt World War Z is ide sorolható Max Brooks-tól. De ott van még Cormac McCarthy mesterműve is, melynek filmváltozatáról pont a fent említett bejegyzésemben olvashattok, vagy akár Robert Merle Malevil-je, ami bár engem annyira nem fogott meg, kétségtelenül a műfaj egyik nagy klasszikusa.
Nyilván az Exodus 2100 történetét tekintve tökéletesen illeszkedik a fent említett könyvek sorába, ám azért valamilyen szinten mégis kilóg, lévén ezúttal egy ifjúsági regényről beszélhetünk. Julie Bertagna műve a globális felmelegedés egyik, ma már egyáltalán nem valószínűtlen természeti katasztrófáját tárja elénk.
2100-ban járunk, a világ jelentős része pedig víz alá került. A túlélők aprócska szigeteken próbálják felvenni a harcot a kegyetlen viharokkal és az egyre magasabbra törő hullámokkal. A fiatal lány, Mara az egyik ilyen aprócska sziget, a Wing egyik lakója. Miután a lány a szöveten keresztül megtudja, hogy léteznek vízre épült nagyvárosok, a sziget lakói az egyre ádázabb körülmények miatt kénytelenek útra kelni, hogy megmentsék jövőjüket...
A történet már ismerős lehet, ha másért nem is, Kevin Costner Waterworld-je miatt is. Ám igazán nem az alapszituáció emeli ki az Exodus 2100-t az átlagból. A túlélők, illetve az általuk alkotott közösségek, kultúrák, melyekkel Mara kapcsolatba kerül vándorlása során remekül vannak ábrázolva. Néha egészen félelmetes valójában tárul elénk az emberi önzőség és közöny. Viszont a jóakarat és a remény is ott lapul mellettük mindvégig, így a regény mégsem válik nyomasztóvá, inkább egy izgalmas kalandnak tudnám leírni. A karakterek jók, bár akadnak köztük egydimenziósak is, ám a főbb szereplőinkre nem lehet panasz. Mara személyiségével pedig könnyű azonosulni.
Bár én személy szerint a finálét némileg lezáratlannak éreztem, nem kell aggódni, a könyv azért így is egy kerek egész. Viszont biztos vagyok benne, hogy nemsokára neki esek majd a folytatásoknak is, melyek a Zenith és Aurora címet viselik (Magyarországon sajnos a kiadás még várat magára).
"A földgolyó felforrósodott, lázban égett. Hurrikánok és zivatarok szakadtak rá. A városokat és a földeket elöntötték a mind magasabbra törő tengerek és folyók. A Földön a vihar évszázada tombolt. Aztán csak a félelmetes csend. Képzeljük el a végeláthatatlan romhalmazt, amely egy elmosott, vízbe fúlt világból maradt! Képzeljük el a magányos ormokon szórványosan összeverődő, felhőkarcolók, hidakba, fák koronájába kapaszkodó túlélőket!
És most pörgessük vissza a filmet a világ vízbe hanyatlásának hajnalára! Tűnődjünk el kissé a szörnyű pusztulás kezdete előtti utolsó, törékeny pillanaton! Vajon nem itt állunk épp most, a meredély szélén?" - veti fel a kérdést a skóciában született szerző. Az erős morális kérdések, valamint társadalomkritikai visszhangok közepette tényleg elgondolkodtat a könyv. Úgy gondolom, már csak ezért is megéri nekileselkedni az Exodus 2100 világának.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése